Munkát! Levegőt!
+

2015.01.08. 10:06

Címkék: munka lakás esély ivóvíz Várpalota

Láthatatlan település, láthatatlan emberek?

baglyas1.jpgKépzeljük el, hogy veszünk egy lakást, hitelből. Képzeljük el, hogy elveszítjük a munkánkat. Képzeljük el, hogy nem tudjuk fizetni a törlesztőt. Képzeljük el, hogy nem akarunk az utcára kerülni, így veszünk egy külterületi házat, présházat vagy üdülőt, és odaköltözünk a családdal. Nem tűnik távolinak, ugye? Az élet innentől kezdve napi küzdelem a hajléktalanság ellen egy víz és csatorna nélküli telepen, ahol a gyerekek vastag sártengeren küzdik át magukat reggelente az iskolába. Várpalota Baglyas lakói pontosan így jártak. A Fideszes városvezetés persze hallani sem akar róluk.

„Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk…”
/Cseh Tamás, Bereményi Géza/

 

Nem mindenki olyan szerencsés, mint az óbudai Duna-parti ártérre épített lakóparkok lakói, akik hamarosan megkaphatják a kétes építési engedélyek alapján megépült ingatlanaikat megvédő gátat. Ha ezt sikerült a természetpusztítás minimalizálásával megtenni, akkor ennek csak örülni lehet. Azonban vannak, akik házukhoz nem védőgátat kérnek, hanem ivóvizet. És nem kapnak. Várpalota egy külső részén, szintén üdülőövezetben, a Baglyas nevű településrészen több mint 800 család él. Igaz, őket általában nem a kilátás vonzotta ide (bár az is szép, még ha nem is kárpótol), hanem a devizaadósság és a hajléktalanná válás elől menekültek a környék üdülőibe, présházaiba. Az itt élők ivóvíz, csatorna és zord idő esetén is használható utak nélkül élnek.

Senki sem lehet biztos abban, hogy pár év múlva is azon a színvonalon él, mint ma. Persze, ha van valamije, amihez még ragaszkodhat. Mint tudjuk, sokan vannak, akiknek még egy kis zug sem jut, amit sajátjának mondhat. Szerencsések Inota-Baglyas lakói, hogy a devizahiteles őrület után maradt annyi kis pénzük, hogy vehettek egy présházat, hétvégi házat, amit azután lakhatásra átalakíthattak. Van olyan ember, akinek az ágya a földön van és a feje mellől nyílik a borospince. Régen présház volt, amiben most ötödmagával él, közöttük egy 3 éves gyermek és nemsokára születik a kistestvére. Talán 15-20m2-es a ház alapterülete és a ráhúzott emelet sem lehet sokkal több. Vezetékes víz nincs. Csatorna nincs. Utak, járdák nincsenek. Közvilágítás csak imitt-amott.

Családok, idős emberek élnek ott ugyanúgy, mint a Dankó utcai szociális bérlakásokban éltek Várpalotán. Magukra hagyva gondjaikkal, problémáikkal. Életet is követelt magának már a nyomor. Kigyulladt egy idős nő háza és a Tűzoltók nem találtak oda. Leégett, és a néni is életét vesztette. A napi bejárás is probléma az iskoláskorúaknak. Ha nagy eső esik, nem tudnak eljutni a sárrengetegből az iskolába. Ugyanígy van az orvossal is. Télen vagy esős időben nem megy ki hozzájuk az ügyeletes orvos és ők sem tudnak bejutni a Készenléti lakótelepig.

Az ENSZ közgyűlése pár évvel ezelőtt alapvető emberi joggá nyilvánította a biztonságos és tiszta vízhez való hozzáférést. Az Alaptörvény XX. cikkelye bár ennél homályosabban fogalmaz, de leszögezi, hogy az egészséghez fűződő jogot Magyarország „az ivóvízhez való hozzáférés biztosításával” segíti elő. Az elmúlt évtizedekben számos helyen az országban sikerült is megoldani a külterületen élők vízellátását. Várpalota jobboldali városvezetése azonban évek óta nem tesz semmit, és az itt lakókat hibáztatja: minek költöztek oda?

Írt róluk már a Napló, jártak már Várpalota önkormányzatánál segítséget kérni, de arra hivatkozva, hogy külterület, semmiféle megoldást nem ajánlottak fel. Na, meg persze, hogy a Csóri vízkészlet van alattuk… A Bakony ezen részén, hol nincs ivóvízkészlet? Aztán még volt egy nagyon empatikus válasza Katona Csabának, aki Inota képviselője volt a 2014-es választásokig, és aki nem mellékesen alpolgármester: „Nagy hiba volt lakhatási engedélyeket kiadni arra a részre.” Hm. Ha nem adják ki az engedélyeket, akkor is ott laktak volna az emberek, mint ahogy annak előtte tették is.

baglyas.jpg

A probléma nem szűnik meg azzal, hogy nem veszünk róla tudomást. Nem egy-két családról van szó. Több százas lakóközösség él embertelen körülmények között, 860 ember! Nem csak fizikai dolgok sújtják az ott élőket, de még az előítéletek is. Másképp néznek a gyerekekre az iskolákban, az önkormányzatnál is lekezelik őket. Egy ördögi kör az övék.

Mi lenne, ha a megoldás és nem az elutasítás oldaláról kezelné a város ezt az ügyet?! Van megoldás? Van! Talán lehetne valamicske pénzre pályázni az utak kiépítésére. Talán kiballaghatna egy-két képviselő, és ötletelhetne a megoldáson. Talán egy munkacsoport is elkezdhetne dolgozni a helyzetük felmérése, javítása érdekében, bevonva gyermekvédelmi szakembereket, az ÁNTSZ-t, településfejlesztési szakértőt. Egyáltalán, komolyan kellene venni a családokat, foglalkozni kellene velük.

Mert a probléma létezik akkor is, ha nem akarják látni őket, messze vannak, nem szembesülünk naponta az életkörülményeikkel. Itt az esős, havas idő. A kedves városvezetés mit szólna, ha bokáig sárban áznának el az unokáik, gyermekeik lába nap mint nap, állandóan betegek lennének mert agyonfáznak-áznak? Ha nem tudnának orvoshoz menni velük, mert elsüllyednének a sárban?

Valós családbarát politikára van szükség. Valós megoldásokkal. Azok az emberek is számítsanak, akiknek valamiért félre csúszott az életük! Jelenleg ugyanis esélyük sincs a jelen állapotok mellett még a párbeszédre sem. A Párbeszéd Magyarországért helyi szervezete azon dolgozik, hogy a baglyasiak életkörülményei javuljanak. Nem hagyhatjuk magukra azokat sem, akik egy présház megvásárlásával tudták magukat és családjukat megmenteni a hajléktalanná válástól.

Nincs láthatatlan település, nincsenek láthatatlan emberek!

2014-03-18_14_43_13.jpg

Molnár Margit – Scheiring Gábor

A képeket a szerzők készítették a helyszínen egy helyi családnál.

 

Ha tetszett a cikk, csatlakozz Scheiring Gábor Facebook-oldalához!


Itt lehet kommentálni:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.