A természetben a zsákmányállat szerepébe kényszerülő papagáj a háziasítás során sem vetkőzte le alapvető félelmeit. Ilyenek a hátulról vagy felülről közeledő dolgok (az ember is lehet ilyen), a megfogás, megragadás, és általában véve minden, ami ismeretlen, mert azt is potenciális veszélyforrásként értékeli. A hangos dolgoktól is gyakran megijednek.

Az én papagájom például rettegett a porszívótól. Ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve a porszívót a szoba közepére helyeztük, és csemegéket tettünk köré. Hirtelen megváltozott a madár testbeszéde. Egy darabig figyelt, majd odarepült a porszívó mellé, és elkezdte összeszedni mellőle az ennivalót. Innentől kezdve ezt rendszeresen megismételtük. A működő géptől való félelme lényegesen lecsökkent.

Ugyanezeket az eljárásokat alkalmazom más papagájokkal is (mert mostanra már több is van). Biztosan nem akarom, hogy a papagájaim olyan dolgoktól féljenek, mint a mérlegek, törölközők, körömvágók stb. Szisztematikusan kezdem a deszenzitizálást, majd áttérek a klasszikus kondicionálásra, fokozatosan haladva a félelem leküzdésétől egészen a megszokásig (operáns kondicionálás).

A fokozatos közelítéssel történő viselkedésformálást arra használom, hogy megtanítsam papagájaimat, hogy aktívan mutassák be a már nem ijesztő tárgyhoz kapcsolódó konkrét cselekményeket, mint pl. lépjen rá a mérlegre vagy igyon egy kis folyadékot a fecskendőből. De mindenekelőtt kerülöm a félelemre adott válasz minden áron történő létrejöttét. Vagyis megelőzök. Mivel mára már jól tudom, hogy a félelmet nem mindig könnyű legyőzni.